TARGET

Pályakezdőknek őszintén

2009-11-27T15:39:00.006+01:00

TARGET-es tanácsadóként általában nem mindennap találkozunk pályakezdőkkel, lévén a cég profilja magasabb pozíciókra való keresés – az utóbbi időben azonban mégis volt alkalmunk számos pályakezdő fiatallal találkozni, interjúzni. Ennek egyik oka, hogy többek között a TARGET is keresett új kollégákat, valamint egyik ügyfelünk szeretett volna egy pályakezdő pénzügyes szakembert felvenni.

Ennek a két keresésnek a tapasztalatait szeretnénk megosztani, kicsit más szemszögből, és jóval őszintébben, mint ahogy egy karriertanácsadó portálon ezt megírni szokás, remélhetőleg ez másoknak is okulásul szolgál.

Önéletrajz

Való igaz, hogy minden meghirdetett pályakezdő állásra nagyon sok önéletrajz érkezik – a legutóbbira nálunk egy hét alatt jött 100 db. Mivel itt nem tudunk tapasztalatra szűrni, ezért marad „minden más”. Nem azt állítom, hogy a tördelésre figyelünk, de a CV legyen igenis áttekinthető, jól formázott, hibáktól mentes. Ez annyira, de annyira alapkövetelmény, és mégis, újra és újra hangsúlyozni kell. Ez az a szakasz, ahol számít minden – az eddigi munkatapasztalatok, a nyelvtudás, külföldi tanulmányok, gyakorlatok.

Külön szót ejtenék a fényképről: tessék legalább három embernek megmutatni, mielőtt beillesztjük. Alap. Ne kerüljön pálmafás, fürdőruhás tengerparti fénykép, valamint síelés illetve esküvő alkalmával készített kép az önéletrajzra. Ugyanebbe a kategóriába tartozik még a „magamat fotózom” típusú fénykép, amely elég furcsán mutathat az önéletrajzunkon. Ha nagyon nincs szalonképes fényképünk, hagyjuk le, hacsak nem kéri a hirdető.

Emellett a módosítások jelölését kapcsoljuk ki – ez sem annyira ritka hiba.

Ha van egy kis munkatapasztalat, vagy szakmai gyakorlat, érdemes pár vázlatpontban kiemelni azt, ami eredményes, vagy különleges volt. Nézzük meg, hogy hogyan néz ki egy mai önéletrajz: például, szüleink állításával ellentétben őket nem kell az önéletrajzban bemutatni.

Volt nem egy olyan álláskeresőnk, aki személyesen állított be hozzánk. Nekik is elmondtuk, ez nem annyira jó ötlet. Inkább a telefonhívás, de egy picit meg kell érteni a másik oldalt is, kapacitás és idő szempontjából. A legutolsó betoppanónk „érdeklődni” szeretett volna a lehetőség iránt, de ennél konkrétabbat nem tudott mondani, hogy akkor pontosan mi is az, amit tudni szeretne. Ha azt az opciót választjuk, hogy meglepjük a személyzeti tanácsadót, akkor ajánlom, hogy legyen olyan személyiségünk, amely el-és megragadó, amellyel tud fordítani a szerencsétlenül induló helyzeten. Valóban vannak olyan szakmák, ahol ez működhet – mondjuk szálloda/turizmus -, de legtöbb helyen ez igazából csak frusztrációt okoz.

Az interjú

Ez is annyira nyilvánvaló, de mégis probléma: Készüljünk fel az adott cégből. Olvassuk el a honlapot legalább, nézzünk utána annak, mit csinálhat egy ilyen cég. OK, hogy állásra van szükséged, de Te, a saját cégedhez nem vennéd fel inkább azt, aki mutat érdeklődést, lelkesedést az iránt, amit te csinálsz?

Gondoljuk végig, hogy milyen embernek mutatjuk be magunkat – egy ilyen interjún sok olyan téma merülhet fel, amely nem kapcsolódik az eddigi szakmai munkakörökhöz.

Ne ijedjünk meg a váratlan kérdésektől – próbáljunk minden esetben gondolkodni, válaszolni, nem szabad lefagyni. Sok esetben nem a helyes válasz a lényeg, hanem a hozzáállás.

Legtöbb esetben többkörös kiválasztásról beszélhetünk, még akár a legkisebb cégnél is. Ez valóban kimerítő, és stresszes tud lenni, de nem szabad lejjebb adni a dinamizmust. Volt olyan emberünk, aki tényleg az utolsó pillanatban adta be a kulcsot – egyszerűen leengedett. Talán csak rossz napja volt, talán már túlságosan elöl érezte magát, de valóban a cél előtt sikerült elhasalnia.

Nyelvtudás

Mindjárt 2010-et írunk, és még mindig gond az angol nyelvtudás. Ami egy interjún számít most már, nem a nyelvvizsga-papír (legalábbis a versenyszférában), hanem a konkrét nyelvismeret – éppen ezért itt nálunk, jobban szeretjük, ha a valódi tudás szintje van megjelölve, nem pedig a nyelvvizsga típusa.

Pár hónapja kezdő pénzügyes pozícióra interjúztattam, és úgy 30 interjúból két jelentkezőt tudtam továbbküldeni, akinek az angol-nyelvtudása is megfelelő volt. Általánosságban nézve, ez egy jó állás betöltéséhez elengedhetetlen, mégis, a mai napig problémát jelent, és akkor a plusz nyelvtudást még nem is említettem.

Fizetés

Mint minden más esetben, itt is rendkívül változóak a kért és ajánlott fizetések. Jellemző, hogy a jobb nevű egyetem végzettjei magasan elszállnak a fizetési igényükkel, míg mások sokszor alábecsülik saját magukat. Más a helyzet egy bölcsésznél és egy mérnöknél. A gazdasági válság eléggé megtépázta a fizetéseket, úgyhogy visszaestünk egy olyan 2006-os színvonalra. Mindenesetre fizetést sajna nem illik firtatni, meg kell várni, amíg a munkaadó fél hozza fel, legyen az a kiválasztás bármelyik szakaszában. Attól viszont ne rettegjünk el, ne hebegjünk-habogjunk, ha megkérdezik, hogy mi lenne a fizetési igényünk, ugyanis azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy mennyi az „értéke” a munkaerőpiacon, mennyi az, amennyit még ő maga is reálisnak tart. A nagyon eltúlzott elvárással el lehet rontani a dolgot, viszont ne is becsüljük magunkat alá.

Modor

A jó modor, udvariasság az, ami olajozottabbá teszi az emberi kapcsolatokat. Volt olyan ügyfelem, aki elmondta, azért nem vesz fel legalább pár hónapos munkatapasztalat nélkül fiatalt, mert nem „szocializálódott”. Nem áll fel kezet fogni, nem köszön, ápolatlan, és nem lehet vele megjelenni egy tárgyaláson – tisztelet a kivételnek. Fontos az is, hogy a jókedvet, és az ifjúkori lendületet tartsuk kordában az adott szituációhoz alkalmazkodva, mert létezik a „ne ítélj elsőre”, de az első benyomás még mindig meghatározó egy új kolléga kiválasztásánál.

Ami minket illet…

Végül, íme, mi így választunk, a számunkra fontos kritériumok alapján: nyelvtudás (angol, és emellett más nyelv előny), külföldi tapasztalat, CV megjelenés, áttekinthetőség, fénykép. Természetesen a személyes interjúk jelentik a következő lépcsőfokot.

Magyar menedzserek kritikája - Igaz vagy nem? 1. rész

2009-04-27T17:44:00.002+02:00

A TARGET által nemrégiben publikált "Can CEE Management Compete" tanulmány (további info itt) több téren komoly kritikát fogalmaz meg a külföldi menedzserek részéről a magyar vezetők felé (is). Maga a kutatás, de méginkább az eredmények sok tanulsággal szolgáltak számunkra, a felmérés operatív végzői részére is. Ebből a tapasztalathalmazból emelnék most ki egy darabkát:

Az egyik legérdekesebb konklúzió, amit a tanulmány megállapított az, hogy mennyire másképp látják magukat a magyar menedzserek, mint az itt dolgozó külföldi vezetők. Bár mindkét vélemény (a magyar kontrollcsoporté és az expatoké) szubjektívnek tekinthető, mégis, a vizsgált hat ország közül nálunk mutatkozott a legnagyobb eltérés. Azaz merőben másnak gondoljuk magunkat, mint ahogyan mások minket látnak. Azt gondolom, ez nemcsak a menedzsereket tekintve lehet igaz. Hogy ez mégis miért negatív? Íme egy idézet, mely kellőképpen visszaadja az ezzel kapcsolatos visszajelzések esszenciáját:

"Coming back to my homeland a few months ago was shocking, I already forgot how it is: doing business and dealing with managers in Hungary... {Hungarian managers} are rather for explaining how we cannot reach our target (budget, volume, etc.) than thinking about all we could do to be succesful. {They} always state that 'This is Hungary, here the market/people/consumers/etc. are totally different from other (neighbouring) countries, therefore no international know-how is applicable'. Needless to say: this is not at all true... Hungarian managers do not like to follow international know-how, they are rather reserved and usually block... everything which is 'not invented here'. "

Azaz nyers fordításban: "A magyar menedzserek inkább arra fókuszálnak, hogy megmagyarázzák, itthon miért nem lehet ugyanazokat a célokat (költségvetés, volumen, stb.) elérni, mint arra, hogy hogyan lehetnének sikeresek. Mindig azt mondják, hogy ez Magyarország, teljesen más mint a többi (környező) ország, éppen ezért a nemzetközi know-how itt nem alkalmazható. Mondanom sem kell, ez egyáltalán nem igaz. A magyar menedzserek nem szeretik a nemzetközi know-how-t követni, általában mindennek útját állják, amit nem itt találtak ki."

Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, ez is ugyanaz a negativitás lehet, amely mindennapjainkat is jellemzi. Pesszimizmus jellemző ránk, amely az elért sikerek ízét is megkeseríti. A kutatás eredménye azonban azt mutatja, a probléma másik oldala az, hogy az építő kritikára sem vagyunk elég nyitottak, 'mert mi jobban tudjuk'. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy mindent kritikátlanul hagyjunk beözönleni, de ez itt már a "ló másik oldala".

Tehát mit kellene tenni? Várni, amíg az idő szépen mindent megold, és az évek sora alatt ez is megváltozik? A fentieket bővebben tartalmazó, "Can CEE Management Compete?" tanulmány jó ötleteket vet fel a teendők kapcsán itt, és más problémák esetén is.
Ha érdekel ez a tanulságos, ámde "csípős" hangvételű anyag, kérd el tőlünk az office@targetfuture.com címen, nem mondunk nemet.

2009-03-26T10:55:00.002+01:00

Fejvadászat a válság jegyében

Nem titok, a jelen gazdasági helyzet meglehetősen érzékenyen érinti a különböző, munkaerőtoborzással foglalkozó cégeket. Hogy miért, nem nehéz kitalálni: instabil gazdasági helyzetben még azok a vállalkozások sem vállalnak fel újabb kötelezettségeket, akiket egyébként nem érint annyira komolyan a turbulens környezet. Mégis, ilyenkor sokkal nagyobb a figyelem a költségeken, tehát a létszámstop az egyik legegyszerűbb, kézenfekvő megoldás, még a kivárásos taktikát alkalmazó cégeknél is.

Toborzó-és fejvadász cégek

A legnyilvánvalóbb következménye ennek a nyitott pozíciók számának csökkenése, amely sok, főleg sikerdíj alapon dolgozó céget érint. Munkaerőtoborzás kapcsán általánosságban egy alacsony belépési korláttal rendelkező piacról beszélünk, ahol egy iroda, néhány számítógép és némi kapcsolatrendszer is elég egy új vállalkozás beindításához. Tulajdonképpen a vezetőn múlik, hogy hosszú távon képes-e fennmaradni a cég egy éles versenyben, ahol szinte naponta új "fejvadász" üti fel a fejét. Jelen válság következménye is piaci tisztulás lesz: a hosszútávon gondolkodó, alkalmazkodó cégek fogják túlélni, és megerősíteni saját pozíciójukat.
Az állások számának csökkenése leginkább a tömegtoborzással, munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásokat érinti legsúlyosabban, hiszen ún. "executive search", azaz a szó eredeti értelmében vett fejvadász céget egyébként is csak akkor bíz meg az ügyfél, ha különösen nehéz, nagy diszkréciót igénylő keresésről van szó.

Minőségi csere

Sokat hallani, olvasni az ún. minőségi cseréről is, amikoris a meglévő munkaerőt cserélik le kompetensebb munkaerőre. Valóban létezik ez a jelenség, de véleményem szerint korlátozott mértékben, és semmiképpen sem általánosságban, inkább csak néhány területen. Az inkompetens munkaerő miatt nem vártak eddig sem, a mostani helyzetben pedig meglehetősen ritka az, hogy a legjobb munkaerőt küldjék el elsőnek. Kiemelném, itt közép-felsővezetői szintekről beszélünk. Ha egy cég valóban úgy gondolkodik, hogy a "nem annyira jó" munkavállalókat most cseréli le egy "jobbra", meglehetős rizikót vállal, hiszen egy némileg bevált munkaerőt cserél le olyanra, akinek esetleg hónapok kellenek ahhoz, hogy pontosan átlássa a cég folyamatait. Arról nem is beszélve, hogy mennyire morálromboló lehet egy ilyen húzás a meglévő kollégák körében, tehát egy ilyen lépés mindenképpen jól megfontolandó, de adott esetben nagyon hasznos is lehet.

Munkaerőpiaci trendek

A munkaerőpiacon ellentétes tendenciákat látok érvényesülni: sokan kényszerültek új állás után nézni, és közöttük van jónéhány kiváló szakember, de ugyanakkor a stabil pozícióban lévők (már ha manapság létezik ilyen) sokkal inkább kimozdíthatatlanabbak állásaikból, mint eddig. Ugyanúgy, mint a munkaadók, ők is várakozó állásponton vannak, nem ez a legjobb időpont, hogy karrierjükben megtegyék a következő lépést. Túl sok a kockázat: kitehetik őket próbaidő alatt, mégiscsak bedőlhet a cég vagy a pozíció, avagy nem válik be az új csapat, és persze sokaknak ott van a másfélszeresére növekedett devizaalapú lakáshitelük terhe is. Egy új állás amúgy is együtt jár a beilleszkedés stresszével, emellett pedig a munkaadók sem tudják most a legversenyképesebb ajánlataikat előtárni, és azzal kecsegtetni a kívánt szakembert. Igaz azonban az is, hogy ha valaki bizonytalannak érzi a helyzetét, inkább aktívan elkezd állást keresni, mintsem hogy megvárja pozíciójának megszűnését, és képes akár némileg rosszabb feltételekkel elvállalni valami mást, ami biztosabbnak tűnik.

Önbeteljesítő jóslat és pszichológiai hatás

Egyelőre még gazdasági-pénzügyi szakemberek sem jósolnak biztosat a válság kimenetelével kapcsolatban. Sokuktól hallom azonban, hogy jelen helyzetben is tökéletesen működik az önbeteljesítő jóslat mechanizmusa, azaz a gazdasági szereplők felkészülnek egy általuk előrevetített, várt piaci helyzetre, és ennek megfelelően viselkednek, amely maga után vonja a velük kapcsolatban álló vállalkozások kényszerintézkedéseit is. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a médiának is, gondoljunk csak arra, hogy egy gazdasági pánik milyen mértékű összeomláshoz vezetne. Ennek hatásait jól mutatja az a példa, hogy jónéhány munkaadó "válság" címén építi le munkatársait, hiszen tudja, hogy a mostani körülmények között maradék két embere is el fogja végezni három munkáját.

Jövő

Véleményem szerint a gazdasági helyzet stabilizálódásával visszalendül az inga, és újból szükség lesz új munkaerőre, ám hogy ez mikor, és milyen szerkezeti változások után fog megvalósulni, még meglehetősen bizonytalan. Minden téren azok a vállalkozások fogják túlélni, amelyek valóban értéket képviselnek és adnak hozzá egy folyamathoz, valamint rendelkeznek megfelelő stratégiával és tartalékokkal.

Tükröm, tükröm mondd meg nékem...

2009-03-12T12:00:00.005+01:00

Update 2009.03.20. - Népszabadság

Nol.hu
-------

És még mindig a tanulmány, illetve annak utóélete a téma.

A múltheti sajtótájékoztatót követően több online média, illetve nyomtatott orgánum internetes kiadása is foglalkozott a témával. A teljesség igénye nélkül:

BTL.hu Figyelő Gazdasági Rádió HVG Inforádió Kreatív online MTV Híradó.hu Német-Magyar Kereskedelmi Kamara Piac&Profit Origó Menedzsment Fórum Világgazdaság

De a magyar sajtóanyag eljutott egy erdélyi laphoz is: Kronika.ro

Érdekes megfigyelni, ki hogyan tálalta, ki mit emelt ki, ki milyen címet adott.

"Nem bírják a kritikát, de már ismerik a dörgést a magyar főnökök" - írja az Origó, "Nagy zakót kaptak a magyar vállalatvezetők" - mondja a Kreatív, "Utolsó előttiek: nagy a bürokrácia és a szervezetlenség a magyar cégeknél" - szól az Inforádió, "A nők jobb vezetők" - mondja a Krónika. Nekem mégis a Gazdasági Rádió szalagcíme tetszett a legjobban: "Külföldiek tartanak tükröt nekünk".

Valóban, ez egy tükör. Mint a legtöbb tükörkép, ez sem tökéletes minőségű, de ha nem tetszik a kép, nem biztos, hogy a tükröt kell összetörni... Miért mondom ezt? Nos tudom, hogy az online fórumokon és cikkek kommentjeiben megszólalók nem feltétlenül reprezentatív mintái a magyar társadalomnak. Mégis tanulságos, mi az olvasók első reakciója.

A Piac & Profit hozzászólási között olyan gyöngyszemeket találunk, minthogy:

"Ez nem igy van barmok! A magyar igenis tud dolgozni, messze ledolgozza azt a sok hugyagyu osztrákot, németet stb. Kombináció készsége messze felülmúlja az előbb emlitett nációkét. Csak itthon nincs megbecsülve, megfizetve ezért megy külföldre ha tud.Most viszont duplán jól jártak a rossz forinttal, lehet, hogy ez az ország érdeke?" - így Masti

Tina gyorsan kontrázza is: "masti! Hogy neked milyen igazad van! Szerintem ezt a cikket "nemmagyar" írta."

"Most aki erre jár, mind rúg belénk egy nagyot. Pedig túléljük, mint ahogy annyi mindent túléltünk már. Most minket köpköd a világ, ez lett a trendi. Lekoldusozhat egy buta tót, mert Euró van a pénztárcájában, pedig mi van abban az országban is, milyen sötétség, lehangoltság. Ronggyá verhetik a magyart, nem érdekli Európát. Két cigányt kinyírnak nálunk, felhördül a világ. A legnagyobb baj, hogy a vezéreink is elárulták, magára hagyták a népet. Megfizetnek majd ők is, meg a mohácsi viktória nevű cig******va is. Hamarosan." - zengi a kulturált Zengő. (Persze ő nem használ csillagokat).

"Eme torz cikk zugfirkásza tehet 1 szívességet..." - fogalmaz tömören Foncsor

Van aki eleinte úgy tesz, mintha tényleg elolvasta és megértette volna az anyagot. Király Edit teljesen józanul kezdi a hozzászólást: "nehéz a kritikát elfogadni, de való igaz, hogy a magyarok zárkozottabbak és kedvetlenebbek lettek."Aztán egy hirtelen fordulattal caps lock-os, 100 szavas szaftos zsidózásba kezd. Hát igen, van akinek mindegy mi a téma, a lényeg: XY monnyonle.

Manioka legalább a témához szól, de látszik pont az olvas felületesen, aki felületességgel vádol: "Felületes ismeretek alapján iródott a cikk, a magyar nem lusta nép csak vannak köztük egyes egyedek, akik szivesen mennének a munka temetésére" ... "Lusták minden országban lehetnek, de ezért egy egész népet lustának titulálni balgaság, és hiányos tudásra vall."

Már éppen azon voltam, hogy itt most akkor tételesen tisztázzam a félreértéseket, de ezt, még, ha nem is túl kulturált megszólítással, de megtette helyettem Ombre hozzászólása:

"Hé, fikázó (vagy fikás :) banda, szövegértésből jelest nektek.

A TARGET Nemzetközi Személyzeti Tanácsadó Csoport és a Henley Business School azt vizsgálta, hogy a Közép-Kelet-Európában dolgozó vezető beosztású - részben külföldi - menedzserek milyennek látják a saját, illetve társaik helyzetét.

Nem a cikkíró véleményét tükrözi a cikk. A Target tanácsadó cég megkérdezte a régióban élő külföldi menedzsereket. Ez az ő véleményük rólunk. És hajlok rá, hogy igaz is. Bizonyítékul itt vannak a hozzászólásaitok."

Hát igen. Nem állítom, hogy a külföldiek véleménye az abszolút igazságot takarja, de amióta olvasom a reakciókat, egyre inkább az az érzésem, hogy sok tekintetben fején találták a szöget.

"Sok a duma, kevés a teljesítmény."

2009-03-10T12:48:00.014+01:00

A fenti idézet egy hazánkban dolgozó brit vezetőtől származik és sommásan bár, de összefoglaltja a rólunk kialakult képet.

Cégünk, a TARGET, és a brit Henley Business School a napokban hozta nyilvánosságra 2008-as kelet-európai menedzsment felmérése eredményt.

Tavaly nyáron hatalmas munkába kezdtünk kollégáinkkal. Egy neves brit üzleti iskola professzorának segítségével irodáink 6 országban kérdeztek meg 4000 "expat"-ot, azaz az adott országban dolgozó külföldi feslővezetőt, mi a véleményük a helyi menedzserekről? Az anno friss EU tag Írország és Portugália már átment egy hasonló felmérésen, most Bulgárián, Csehországon, Lengyelországon, Magyarországon, Románián és Szlovákián volt a sor. Kollégáinkkal egész nyáron dolgoztunk, száz szám hívtuk a vezetőket és végül majd' 1200 választ kaptunk. Ebből körülbelül 200 helyi vezető volt, ők alkották a kontroll csoportot a külföldiekhez.

Őszintén szólva a főbb megállapítások minket, a tanulmány készítőit, olyan nagyon nem leptek meg. Munkánkból kifolyólag rengeteg külföldi és magyar menedzserrel találkozunk, belelátunk közepes és hatalmas mamutcégek belső világába.

A külföldi menedzserek alapvetően egyetértenek a következőkben (zárójelben azon válaszadók aránya, akik az adott kijelentéssel egyetértenek, vagy határozottan egyetértenek):

- A külföldiek szívesen dolgoznak / élnek közép-kelet-európai országban (88% / 89%)
- Az üzleti környezet rendkívül aktív és dinamikus (72%)
- A helyi vezetők keményen dolgoznak ezekben az országokban (65%)
- A nők itt általában jobb vezetők, mint a férfiak (65%)

Néhány lényeges kritikai ponton is egyetértenek, különösen a következőkben:

- Rendkívül nehéz jó vezetőt találni (81%)
- A vállalkozások és menedzsereik nem ügyfélközpontúak (80%)
- A vállalkozások általában nem jól szervezettek és nem hatékonyak (79%)
- A bürokrácia / korrupció komolyan akadályozza a jó üzleti teljesítményt a közép-kelet-európai régióban (78% / 62%)

Mielőtt megkérdezném a véleményeteket a fentiekről nem árt néhány specifikus, hazánkra vonatkozó eredményt is megosztani:

Pozitívumok

- Az összes vizsgált ország közül hazánk a leginformálisabb, a legjobb a személyes kapcsolatokban.
- A magyarokra jellemzőm a kreatív problémamegoldás.

Kritika

- A magyar vezetők a legrosszabbak a kritika elfogadásában.
- Az emberek itt a legkevésbé dinamikusak és ambiciózusak.
- Általános hozzáállás a külföldiekhez, hogy túlfizetettek, nem értik a helyi viszonyokat, megpróbálják ránk erőltetni a módszereiket, pedig nálunk minden annyira specifikus, hogy csak mi tudjuk a megfelelő utat.

A fenti megállapítások eléggé lesújtóak, és összességében hazánk a vizsgált 6 ország közül 5. lett. Mindössze Bulgária múlt minket alul.

Természetesen nem arról van szó, hogy itt mindenki okoskodik, arcoskodik és még lusta is, a külföldiek pedig utálnak minket, és az sem biztos, hogy mindenben igazuk van. Egy dolog viszont elvitathatatlan: ilyen válságos időkben a tőke nagyon meggondolja hová megy. Lehet adókedvezményekkel kedveskedni, hosszútávú nemzetközi szerződéseket kötni, Nobel díjasaink listáját lobogtatni, de ha nem nézünk őszintén a tükörbe, nem változtatunk a hozzáállásunkon és egy ennyire negatív kép marad rólunk a külföldi döntéshozók fejében, nem kell meglepődnünk, ha nem csak az ilyen népszerűségi listákon de a beruházások tekintetében is a régió sereghajtói leszünk.

Vélemények?

Első

2009-03-04T01:34:00.016+01:00

Elsőzni nem menő – hogy a népszerű Indexes fordulattal éljek. Most mégis megteszem, hiszen ez az első bejegyzés blogunkon.

Már az elején szögezzük le: ez egy céges blog. Nem akarjuk ezt se titkolni, se elfedni. Biztosan ti is találkoztatok már olyan céges weboldallal, ahol külön rész, úgynevezett „mission” szól arról, a vállalat igazából az AIDS, az afrikai éhínség, vagy a világbéke elhozatalán munkálkodik – személyautókat szinte csak hobbiból gyártanak. Nos, mi nem akarunk álszentek lenni. Ennek a blognak egyik célja, hogy cégünk nagyobb figyelmet kapjon, weboldalunkat többen látogassák.

Volt azonban két másik, legalább ennyire lényeges szempont, amikor blogot indítottunk.

Egyrészt szerettünk volna kicsit szabadabban, a céges weboldaltól függetlenül megosztani a világgal érdekes történeteket hétköznapjainkból, találkozásainkból megannyi emberrel, felvetni olyan témákat, kérdéseket, amelyekről szemtől szemben nem szoktunk beszélni. Van, amit egy hús-vér fejvadász nem kérdezhet meg, és van, amit egy éles állásinterjún nem osztasz meg velünk.

Másrészt szerettünk volna párbeszédet kialakítani az álláskeresőkkel és a HR szakemberekkel, Ügyfeleinkkel, egy anonim, kötetlen légkörben. Ez a hely egy szabad fórum lehet mindenkinek, az asztal mindhárom oldalának, legyen az álláskereső, fejvadász, vagy munkáltató.

Hamarosan ki is kerül az első igazi post ide, csak, hogy feldobjunk egy témát. Előtte azonban néhány alapszabály:

Ha összeadjuk a TARGET-nél dolgozók életkorát, legalább 156 évet kapunk. Így, az idősebb jogán, hagy ajánljuk fel mindjárt a kezdet kezdetén a tegeződést. Nem vagyunk mi sem IKEA, sem Vodafone, mégis, sokkal egyszerűbb és barátságosabb lesz ez így.
Mi névtelenül fogunk postolni. Szeretnénk, normális keretek között, de amennyire csak lehet szabadon, nyíltan beszélgetni veletek, ezért van erre szükség. Ha „hivatalos” hírt, közleményt rakunk ki, akkor azt „TARGET”, ha személyes sztorit, véleményt akkor azt „Fejvadász” név alatt fogjuk jegyezni.
Végül pedig a cenzúráról. Lesz, mert sajnos kell. Na nem a véleményekben, de a szóhasználatban, kifejezésekben előfordulhat, hogy takarítani fogunk. Szólásszabadság van, gyalázkodás, obszcenitás, politizálás itt nincs és nem is lesz.

Nos, elsőnek ennyit.

Hamarosan kikerül az első téma és várjuk a véleményeket, hozzászólásokat.

Isten hozott nálunk!